Egy tó közepén végigfutó keskeny pallón szaladok. Nem látom a végét, csak szaladok. A víztükör sima, a tavat hegyek veszik körül, szembe süt a nap. Egyszerre csak megbillen a palló, nincsen többé alátámasztva. Egy percig egyensúlyozok, hátha tovább tudok menni, de végül a vízbe csúszom. Lassan emelkedik a vízszint a testemen, felkúszik az arcomon, és arra gondolok, meg fogok fulladni. Aztán, amikor már nem bírom levegő nélkül, levegőt veszek a víz alatt, és lassan lélegzek. Körülöttem a víz langyos, és nagyon kellemes, boldogan és lassan lélegzem a víz alatt.

wallpaperbeta.com

Az álmodó kommentje:

Számomra egyértelmű volt, hogy ez a kellemes, boldog, már-már paradicsomi állapot a víz alatt egy magzati élmény emléke. A vonatkozó szakirodalom a víz alatt lélegzést a gyermeki álmoknál tárgyalja, és megjegyzi, hogy a felnőtt korban megjelenő gyermekálmok (mint például a víz alatt lélegzés) gyakran olyan élethelyzetben fordul elő, amelyben az álmodó úgy érzi, az életben olyan kihívás előtt áll, amelyet nem fog tudni megoldani (víz alatt életben maradni), és olyan erőket, képességeket fedez fel magában, amik segíthetik ennek a megoldásában.

Az élet rendes menetébe (futás a pallón a víz felett) változás áll be (megremeg a palló és nem lehet rajta tovább haladni). Ez egyszerre félelmetes (megfulladok, meghalok) és csodálatos (kiderül, hogy tudok lélegezni).

Otthon vagyok a családommal, jobban mondva egy részével – apámmal és anyámmal. Furcsa az atmoszféra, csönd van, és érzek valami bizonytalanságot. Egyedül én vagyok ruhában, mindenki más pizsamában. Zajt hallok, veszélyt érzek, ezért benyitok a nappaliba, ahol azt látom, hogy egy hatalmas testű ember mászik be az ablakon. Az ember láthatólag erős, erősebb, mint én, olyan erős, hogy apámmal ketten sem bírnánk el vele. Az ember roppant lassan mászik be, látom rajta, hogy végtelenül nyugodt, én pedig tudom, hogy azért jön, hogy ártson nekünk, azért jön, hogy megölje apámat és anyámat, tudom, hogy nem tudok semmit tenni ellene. Üvöltök. Fölébredek.

reddit.com

Egy nagyon lepukkant áruházban voltam és kaptam egy sms-t, hogy akarok-e venni egy filmet az interneten. Mondtam, hogy nem. Bementem, és vettem néhány dolgot, egy csokit, egy korongot, meg még ezt-azt, egy kezemben elfért. Fizetéskor láttam, hogy 20 ezer forintot költöttem. A számlán az volt, hogy 18 ezerbe került a film, amit nem akartam megvenni.

bradweesnerdesign.wordpress.com

Az álmodó kommentje:

Tegnap reggel felhívott egy idősebb hölgy telefonon, hogy 20 ezer forint értékben konyhai felszerelést nyertem. Kérdeztem, hogy ez nekem mivel jár, de azt mondta semmivel, ez csupán egy startup cég promóciója. Ha megadom a postacímem, akkor kézbesítik a kupont, semmi átverés. Igent mondtam, de még most is úgy érzem, csalás az egész.

Úszok föl a Neretva folyón árral szemben, azaz a tenger felől be Boszniába. A víz kék – olyan, mint a tenger. Egy hatalmas tengeri teknőst pillantok meg magam mögött, jön utánam, menekülni próbálok, de egyre közelebb kerül, végül meg persze utolér. A hátamra csimpaszkodik, nehéz, de viszem, próbálok menekülni előle, de képtelenség, a teher rajtam van és nem ereszt. Oly nehéz, érzem, hogy le fog húzni, érzem, hogy le fog. Fölébredek.

kép forrása: myseek.org

Úgy volt anyukámnál, hogy egymás melletti szoba volt és ki volt nyitva az ajtó a kettő között. Jött a gonosz boszorkány és odaadta az almát aztán bebújt anyukám ágya alá, és kárörvendően nevetett, mikor bele akartam harapni. De éreztem, hogy valami nem stimmel szóval beledobtam a szájába.

kép forrása: filmkatalogus.hu

Egy fejlettebb kasztban lévő társadalom foglyul ejtett minket (embereket) és ott volt egy barátom is. Egy nagy napos tisztás volt a tábor, ahol tartottak üvegbúra alatt, óriási üvegbúra, a világűrig tartott. Fura lények, különböző osztagokba rendezve vezettek minket. Én a répa, egy barátom a madár osztag tagja volt. Ritkán találkoztunk, mert a munka s a feladatok sok időt igényeltek. A lények azt hitték, mi nem vagyunk elég intelligens lények. Egyszer eltakartuk az arcunkat s egy fejlettebb lénnyel beszélgettünk (akkor láttuk, hogy ezek az emberek, csak mi nem vagyunk azok, csak azt hittük) és beszöktünk a szobájukba. Amikor megmutattuk az arcunkat megijedt s mi kirohantunk. Nem értette, hogy tudunk vele beszélgetni, mi primitívek. Ekkor találtuk ki a barátommal és a klasszikus énektanár kollégámmal, hogy bebizonyítjuk, hogy értelmes lények vagyunk. Ezért megtanultuk az időt, a teret s a gravitációt irányítani. Hetekig gyakoroltuk egy liftakna szerű dologban, hogy leugrunk és egy adott ponton megállunk zuhanás közben. Aztán azt is gyakoroltuk, hogy koncentrációval irreálisan gyorsan repülve az időt lelassítva bármilyen térbeli pontra koncentrálva ott teremjünk. Nekem ez utóbbi jól ment. És amikor a fogva tartók vezérének felesége gyanút fogott, hogy értelmes lények vagyunk, leült velem beszélgetni. Azt mondta, az erdő közepén van a nyári lak, s mutassam meg milyen gyorsan tudnám elhozni onnan a ruháját, ami egy nyári ruha volt, mell résznél pirosra festve. Ekkor feltűnt, hogy a feleség flörtöl is velem. De tök öreg és csúnya volt. Elszáguldottam tehát a nyári lakba, át az ablakát kitörve. Megtaláltam a ruhát, aztán amikor kirepültem, láttam, hogy rendőrök állnak körülöttem, megszólalt a riasztó, az öreglány csőbe húzott... Egy űrbázist láttam meg magam fölött, és odaszáguldottam 1 mp alatt. Aztán amikor már elcsendesültek a kedélyek, visszatértem. Hoztam a barátomnak ajándékot. Egy legó x szárnyút, az űrbázis ajándékboltjában vettem. Volt még egy olyan részlet, hogy a barátom kést dobott egy fogva tartó vadászpilóta járőröző mellkasába. Aztán túlélte. A rohadék. Közvetlen a landolása után volt ez, mikor kiszállt. A barátom tök messziről dobta a kést, mert addigra már ő is irányította a teret és az időt, ez egyfajta bemutatása volt annak. Ja, és a többieket, akik nem tudták ezt megcsinálni, mi is állatoknak tekintettük már. Volt egy olyan is, hogy a barátom gyakorolta az idő dolgot, és egyszer csak csecsemő lett, de gyorsan visszaváltozott, aztán röhögött, hogy huuupsz, ez túlment kicsit. Neki inkább a teres dolog ment jól, meg egyszer valahogy a semmiből csinált egy szárnyashajót.

kép: anyacsavar.com

A szülővárosomban voltam. Ki szerettünk volna menni a temetőbe, de a busz kerülő úton ment, majd elakadt. Egy traktor húzta tovább. Végül nem tudom, hogy kijutottunk-e.

http://gpstrackit.com/