A hullámvasút mögötti ház

Osztálytalálkozó volt egy barátnőmnél, de nem az ő lakása volt, hanem valami zegzugos szobás, két ággyal a belső falon, úgy végig, és mindenki ott ült, de az egész igazából Bécsben volt, és nekem mindig át kellett mennem egy másik lakásba, és kapásból lefutottam az álomban többször is a távot a kettő között, és nem fáradtam el, hanem úgy lendületből ment, és valami nagy klasszicista épület előtt jobbra kellett befordulni, egy nagy régi fa hullámvasútház előtt, után, és valami lakásba mentem, ahol igazából elvileg fogvatartottak, de ez csak egy félreértés volt, arra már nem emlékszem ki volt a "fogvatartó", de neki ez alibi volt valamihez, és nekem el kellett rejtőzni csak abban a lakásban, és az volt a lényeg, hogyha valaki be akart nézni az ablakon (akik valamiért pont ezek az osztálytársaim voltak), akkor ne lássanak meg. De adott időközönként visszarohantam a másik lakásba, hogy ne tűnjön fel az osztálytalin, hogy nem vagyok ott, és ott még mindig mindenki azokon az ágyakon ült a lakás mélyén. Valamiért tudtam, hogy azt a lakást (a másikat a hullámvasút mögött) meg kell védeni, és szerettem ott lenni, és valahogy nem volt szabad senkinek sem észrevennie, hogy én odaszaladok, és amiatt néhányszor megtévesztésből a hullámvasutas elágazásnál másfele rohantam.