Átverés

Egy nagyon lepukkant áruházban voltam és kaptam egy sms-t, hogy akarok-e venni egy filmet az interneten. Mondtam, hogy nem. Bementem, és vettem néhány dolgot, egy csokit, egy korongot, meg még ezt-azt, egy kezemben elfért. Fizetéskor láttam, hogy 20 ezer forintot költöttem. A számlán az volt, hogy 18 ezerbe került a film, amit nem akartam megvenni.

bradweesnerdesign.wordpress.com

Az álmodó kommentje:

Tegnap reggel felhívott egy idősebb hölgy telefonon, hogy 20 ezer forint értékben konyhai felszerelést nyertem. Kérdeztem, hogy ez nekem mivel jár, de azt mondta semmivel, ez csupán egy startup cég promóciója. Ha megadom a postacímem, akkor kézbesítik a kupont, semmi átverés. Igent mondtam, de még most is úgy érzem, csalás az egész.

Árral szemben

Úszok föl a Neretva folyón árral szemben, azaz a tenger felől be Boszniába. A víz kék – olyan, mint a tenger. Egy hatalmas tengeri teknőst pillantok meg magam mögött, jön utánam, menekülni próbálok, de egyre közelebb kerül, végül meg persze utolér. A hátamra csimpaszkodik, nehéz, de viszem, próbálok menekülni előle, de képtelenség, a teher rajtam van és nem ereszt. Oly nehéz, érzem, hogy le fog húzni, érzem, hogy le fog. Fölébredek.

kép forrása: myseek.org

Meg akarnak etetni

Úgy volt anyukámnál, hogy egymás melletti szoba volt és ki volt nyitva az ajtó a kettő között. Jött a gonosz boszorkány és odaadta az almát aztán bebújt anyukám ágya alá, és kárörvendően nevetett, mikor bele akartam harapni. De éreztem, hogy valami nem stimmel szóval beledobtam a szájába.

kép forrása: filmkatalogus.hu

Munkatábor

Egy fejlettebb kasztban lévő társadalom foglyul ejtett minket (embereket) és ott volt egy barátom is. Egy nagy napos tisztás volt a tábor, ahol tartottak üvegbúra alatt, óriási üvegbúra, a világűrig tartott. Fura lények, különböző osztagokba rendezve vezettek minket. Én a répa, egy barátom a madár osztag tagja volt. Ritkán találkoztunk, mert a munka s a feladatok sok időt igényeltek. A lények azt hitték, mi nem vagyunk elég intelligens lények. Egyszer eltakartuk az arcunkat s egy fejlettebb lénnyel beszélgettünk (akkor láttuk, hogy ezek az emberek, csak mi nem vagyunk azok, csak azt hittük) és beszöktünk a szobájukba. Amikor megmutattuk az arcunkat megijedt s mi kirohantunk. Nem értette, hogy tudunk vele beszélgetni, mi primitívek. Ekkor találtuk ki a barátommal és a klasszikus énektanár kollégámmal, hogy bebizonyítjuk, hogy értelmes lények vagyunk. Ezért megtanultuk az időt, a teret s a gravitációt irányítani. Hetekig gyakoroltuk egy liftakna szerű dologban, hogy leugrunk és egy adott ponton megállunk zuhanás közben. Aztán azt is gyakoroltuk, hogy koncentrációval irreálisan gyorsan repülve az időt lelassítva bármilyen térbeli pontra koncentrálva ott teremjünk. Nekem ez utóbbi jól ment. És amikor a fogva tartók vezérének felesége gyanút fogott, hogy értelmes lények vagyunk, leült velem beszélgetni. Azt mondta, az erdő közepén van a nyári lak, s mutassam meg milyen gyorsan tudnám elhozni onnan a ruháját, ami egy nyári ruha volt, mell résznél pirosra festve. Ekkor feltűnt, hogy a feleség flörtöl is velem. De tök öreg és csúnya volt. Elszáguldottam tehát a nyári lakba, át az ablakát kitörve. Megtaláltam a ruhát, aztán amikor kirepültem, láttam, hogy rendőrök állnak körülöttem, megszólalt a riasztó, az öreglány csőbe húzott... Egy űrbázist láttam meg magam fölött, és odaszáguldottam 1 mp alatt. Aztán amikor már elcsendesültek a kedélyek, visszatértem. Hoztam a barátomnak ajándékot. Egy legó x szárnyút, az űrbázis ajándékboltjában vettem. Volt még egy olyan részlet, hogy a barátom kést dobott egy fogva tartó vadászpilóta járőröző mellkasába. Aztán túlélte. A rohadék. Közvetlen a landolása után volt ez, mikor kiszállt. A barátom tök messziről dobta a kést, mert addigra már ő is irányította a teret és az időt, ez egyfajta bemutatása volt annak. Ja, és a többieket, akik nem tudták ezt megcsinálni, mi is állatoknak tekintettük már. Volt egy olyan is, hogy a barátom gyakorolta az idő dolgot, és egyszer csak csecsemő lett, de gyorsan visszaváltozott, aztán röhögött, hogy huuupsz, ez túlment kicsit. Neki inkább a teres dolog ment jól, meg egyszer valahogy a semmiből csinált egy szárnyashajót.

kép: anyacsavar.com

Kerülő út

A szülővárosomban voltam. Ki szerettünk volna menni a temetőbe, de a busz kerülő úton ment, majd elakadt. Egy traktor húzta tovább. Végül nem tudom, hogy kijutottunk-e.

http://gpstrackit.com/

Sósav és szégyen

A volt barátom legjobb barátját valamiért kiröhögtem, mert rádiót akart csinálni, egy sörsátorban ültünk, és hallottam, ahogy így mondják, hogy megnézné, mert milyen vicces, amikor sósavat spriccel mások fejére, és milyen fancsali fejet vágnak. Ez az egész Sóskúton történt, de a sósav ebben az esetben inkább egy ilyen gyenge sav volt, mint valami takarítószer, vagy citromsav, szóval nem brutális, de rossz. És aztán egy ház, vagy ablak két oldalán álltunk, és volt velem két csaj, a másik oldalon meg az exem ezzel a barátjával, és tudtam, hogy le fogják spriccelni a csajokat, de nem csináltam semmit, mert tudtam, hogy most jön ez a heccük, és nem szóltam semmit, csak vártam, hogy megtörténjen. Akkor az exem egy ilyen spriccelőfejes flakonból elkezdte fújni, és az én szemembe is, aztán a haverja röhögésére teljesen felpörgött, és elkezdett utánam rohanni és csak fújni rám azt a szart, ami kicsit csípte a bőröm. Aztán hirtelen megállt, mert akkor már messze kerültünk a haverjától, és letette, én meg teljsen ki voltam akadva, hogy csinálhatott ilyet velem, és elmentem onnan. Ekkor vágás, én meg egy kórházi nagyon világos, napsütéses szobában ültem, de tök jól voltam. Tudtam, hogy ott rögtön megcsinálták az arcom és hogy nem lesz semmi, és aztán felhívott telefonon az exem, hogy mennyire sajnálja, és teljesen elborult az agya, és meglátogathat-e. Mondtam, hogy ennek semmi értelme, mert én már mással vagyok, aki meg sosem tenne ilyet, de nagyon kedves, hogy felhívott, és nem haragszom, mert rögtön meg tudtuk oldani ezt a sósav dolgot, de azért elég távolságtartóan meg flegmán beszéltem, ő meg csak mondogatta, hogy tényleg sajnálja, és hogy nem akart bántani, de ilyen halkan, meg olyan kis bénán. Aztán leraktuk a telefont, én meg azt éreztem, hogy milyen rendes hogy felhívott és még be is jött volna meglátogatni, és dehogy haragszom rá, és kicsit elszégyelltem magam, hogy olyan flegma voltam a telefonban.

by_noctulius/devianart

A város határán

A szülővárosomban voltam. Egyik emlékem az, hogy Pestről jöttek valamiféle barátok és a városhatárban a főút közepén fogadtuk őket. Ők hoztak ajándékba egy 1 literes jégert.

 http://www.scind.org/

Mi van a szekrényben?

Ismeretlen helyen voltam a családommal, egy vidéki ház volt. Féltem. Egy olyan szekrény, aminek üveg van az elején folyton jött utánunk, csak úgy szabadulhattunk meg tőle, ha betörjük az ablakát. Mikor végre odajutottam, hogy betöröm, kiderült, hogy törhetetlen az üveg. Folyton jött utánunk és ijesztgetett. Aztán felébredtem szerencsére.

black-view-of-the-world.tumblr

Óriáshullám

A barátaimmal Hawaii szigeteken nyaraltunk. Nagyon furcsa volt, ahol laktunk, mert úgy nézet ki, mintha az óceán közepén lenne a ház, de mégis volt egy kis homokos rész. Úgy kell elképzelni, mintha zátonyszerűen kibukott volna ott a homokos part. Aztán jött egy hatalmas cunami szerű hullám. A házban próbáltuk átvészelni, de szétesett az egész. Utána felébredtem.

Repülök

Azt álmodtam, hogy tudtam repülni, ez konkrétan Budapesten volt, és emlékszem, ahogy kontrollálni kellett a magasságot, meg az oldalbefordulást a fák miatt, és valahogy a Duna korzónál voltak valakik, akiket ismertem, és megvan, ahogy így próbálok tök pontosan beparkolni fölülről hogy landoljak melléjük, és még ez nem annyira ment.

http://fromangelstozen.com/

A hullámvasút mögötti ház

Osztálytalálkozó volt egy barátnőmnél, de nem az ő lakása volt, hanem valami zegzugos szobás, két ággyal a belső falon, úgy végig, és mindenki ott ült, de az egész igazából Bécsben volt, és nekem mindig át kellett mennem egy másik lakásba, és kapásból lefutottam az álomban többször is a távot a kettő között, és nem fáradtam el, hanem úgy lendületből ment, és valami nagy klasszicista épület előtt jobbra kellett befordulni, egy nagy régi fa hullámvasútház előtt, után, és valami lakásba mentem, ahol igazából elvileg fogvatartottak, de ez csak egy félreértés volt, arra már nem emlékszem ki volt a "fogvatartó", de neki ez alibi volt valamihez, és nekem el kellett rejtőzni csak abban a lakásban, és az volt a lényeg, hogyha valaki be akart nézni az ablakon (akik valamiért pont ezek az osztálytársaim voltak), akkor ne lássanak meg. De adott időközönként visszarohantam a másik lakásba, hogy ne tűnjön fel az osztálytalin, hogy nem vagyok ott, és ott még mindig mindenki azokon az ágyakon ült a lakás mélyén. Valamiért tudtam, hogy azt a lakást (a másikat a hullámvasút mögött) meg kell védeni, és szerettem ott lenni, és valahogy nem volt szabad senkinek sem észrevennie, hogy én odaszaladok, és amiatt néhányszor megtévesztésből a hullámvasutas elágazásnál másfele rohantam.

Ha feltöltődik, meghalok

Hatalmas faház  komplexumban élünk, sokan, ismerősök es ismeretlenek. Az ablakban zöldségeket termesztünk, lejjebb óriási Nikola Tesla-éhoz hasonló elektromos rendszeren prezentál a művtöri tanárom, amely szerkezetnek idő kell, hogy beinduljon. Tudom, hogy ha feltöltődik, meghalok. Teljesen soha nem töltődik fel, de néha lecsapja a faház komplexum áramellátását.

A szív és a pendrive

Budapesten vagyunk, a nem túl távoli jövőben, a köztudatban van, hogy emberek halnak meg. Köztudott az is, hogy mindez a király rendeletei szerint alakul így...