Sósav és szégyen
A
volt barátom legjobb barátját valamiért kiröhögtem, mert rádiót
akart csinálni, egy sörsátorban ültünk, és hallottam, ahogy
így mondják, hogy megnézné, mert milyen vicces, amikor sósavat
spriccel mások fejére, és milyen fancsali fejet vágnak. Ez az
egész Sóskúton történt, de a sósav ebben az esetben inkább egy
ilyen gyenge sav volt, mint valami takarítószer, vagy citromsav,
szóval nem brutális, de rossz. És aztán egy ház, vagy ablak két
oldalán álltunk, és volt velem két csaj, a másik oldalon meg az
exem ezzel a barátjával, és tudtam, hogy le fogják spriccelni a
csajokat, de nem csináltam semmit, mert tudtam, hogy most jön ez a
heccük, és nem szóltam semmit, csak vártam, hogy megtörténjen.
Akkor az exem egy ilyen spriccelőfejes flakonból elkezdte fújni,
és az én szemembe is, aztán a haverja röhögésére teljesen
felpörgött, és elkezdett utánam rohanni és csak fújni rám azt
a szart, ami kicsit csípte a bőröm. Aztán hirtelen megállt, mert
akkor már messze kerültünk a haverjától, és letette, én meg
teljsen ki voltam akadva, hogy csinálhatott ilyet velem, és
elmentem onnan. Ekkor vágás, én meg egy kórházi nagyon világos,
napsütéses szobában ültem, de tök jól voltam. Tudtam, hogy ott
rögtön megcsinálták az arcom és hogy nem lesz semmi, és aztán
felhívott telefonon az exem, hogy mennyire sajnálja, és teljesen
elborult az agya, és meglátogathat-e. Mondtam, hogy ennek semmi
értelme, mert én már mással vagyok, aki meg sosem tenne ilyet, de
nagyon kedves, hogy felhívott, és nem haragszom, mert rögtön meg
tudtuk oldani ezt a sósav dolgot, de azért elég távolságtartóan
meg flegmán beszéltem, ő meg csak mondogatta, hogy tényleg
sajnálja, és hogy nem akart bántani, de ilyen halkan, meg olyan
kis bénán. Aztán leraktuk a telefont, én meg azt éreztem, hogy
milyen rendes hogy felhívott és még be is jött volna
meglátogatni, és dehogy haragszom rá, és kicsit elszégyelltem
magam, hogy olyan flegma voltam a telefonban.
 |
| by_noctulius/devianart |
0 megjegyzés: