Egy fejlettebb kasztban lévő társadalom foglyul ejtett minket (embereket) és ott volt egy barátom is. Egy nagy napos tisztás volt a tábor, ahol tartottak üvegbúra alatt, óriási üvegbúra, a világűrig tartott. Fura lények, különböző osztagokba rendezve vezettek minket. Én a répa, egy barátom a madár osztag tagja volt. Ritkán találkoztunk, mert a munka s a feladatok sok időt igényeltek. A lények azt hitték, mi nem vagyunk elég intelligens lények. Egyszer eltakartuk az arcunkat s egy fejlettebb lénnyel beszélgettünk (akkor láttuk, hogy ezek az emberek, csak mi nem vagyunk azok, csak azt hittük) és beszöktünk a szobájukba. Amikor megmutattuk az arcunkat megijedt s mi kirohantunk. Nem értette, hogy tudunk vele beszélgetni, mi primitívek. Ekkor találtuk ki a barátommal és a klasszikus énektanár kollégámmal, hogy bebizonyítjuk, hogy értelmes lények vagyunk. Ezért megtanultuk az időt, a teret s a gravitációt irányítani. Hetekig gyakoroltuk egy liftakna szerű dologban, hogy leugrunk és egy adott ponton megállunk zuhanás közben. Aztán azt is gyakoroltuk, hogy koncentrációval irreálisan gyorsan repülve az időt lelassítva bármilyen térbeli pontra koncentrálva ott teremjünk. Nekem ez utóbbi jól ment. És amikor a fogva tartók vezérének felesége gyanút fogott, hogy értelmes lények vagyunk, leült velem beszélgetni. Azt mondta, az erdő közepén van a nyári lak, s mutassam meg milyen gyorsan tudnám elhozni onnan a ruháját, ami egy nyári ruha volt, mell résznél pirosra festve. Ekkor feltűnt, hogy a feleség flörtöl is velem. De tök öreg és csúnya volt. Elszáguldottam tehát a nyári lakba, át az ablakát kitörve. Megtaláltam a ruhát, aztán amikor kirepültem, láttam, hogy rendőrök állnak körülöttem, megszólalt a riasztó, az öreglány csőbe húzott... Egy űrbázist láttam meg magam fölött, és odaszáguldottam 1 mp alatt. Aztán amikor már elcsendesültek a kedélyek, visszatértem. Hoztam a barátomnak ajándékot. Egy legó x szárnyút, az űrbázis ajándékboltjában vettem. Volt még egy olyan részlet, hogy a barátom kést dobott egy fogva tartó vadászpilóta járőröző mellkasába. Aztán túlélte. A rohadék. Közvetlen a landolása után volt ez, mikor kiszállt. A barátom tök messziről dobta a kést, mert addigra már ő is irányította a teret és az időt, ez egyfajta bemutatása volt annak. Ja, és a többieket, akik nem tudták ezt megcsinálni, mi is állatoknak tekintettük már. Volt egy olyan is, hogy a barátom gyakorolta az idő dolgot, és egyszer csak csecsemő lett, de gyorsan visszaváltozott, aztán röhögött, hogy huuupsz, ez túlment kicsit. Neki inkább a teres dolog ment jól, meg egyszer valahogy a semmiből csinált egy szárnyashajót.
kép: anyacsavar.com
0 megjegyzés: